2. gyertya — A bűnbánat ajándéka

A Lélek ajándékát mindenki azért kapja, hogy éljen vele.

A Lélek ajándéka, hogy bűnbánatot tarthatunk. Bűnbánatot tartunk, mert érezzük, hogy nagyon messze vagyunk még a tökéletességtől. Gyakran hibázunk, amikor nem szeretnénk, gyakran érezzük erőtlennek magunkat, amikor észre kellene vennünk az erőt, amely velünk van. Mi megkereszteltek Istenben élünk, mozgunk és vagyunk, látjuk és tudjuk, eszünkkel elfogadjuk, mégis mintha elfelejtenénk egy-egy pillanatra. A Lélek maga siet segítségünkre, hogy képesek legyünk letenni rossz döntéseinket az Úr elé. A rossz döntéseket, amikor nem szerettünk eléggé vagy nem szerettünk helyesen. A Lélek nem megmond, hanem kimondat. Kimondatja velünk legbensőbb rejtekünkben, hogy mit kellene másként tennünk ahhoz, hogy egészen az Úré legyünk.

Donát, a vámosi fiú immáron testben megerősödve és a készület örömével és büszkeségével — hiszen ő labdahajító versenyre készül! — toppant be az iskolába, hogy eligazítást nyerjen mikor és hol lesz a verseny, amelyre úgy vágyott már. „KITARTÓ VOLTÁL?” — szegezte neki a kérdést kis olvasójának a nagy plakát. „Ööö, végülis igen..” -suttogta maga elé a betűk méretétől megilletődött nebuló! „Akkor jó!” – folytatódott hangyányi betűkkel a kiírás. Donát észre sem vette, hogy kicsit szusszant a megkönnyebbüléstől. „A következő héten nagy és súlyos feladat vár rád!” No vajon? –gondolta magában. De nagyon nem volt ideje elgondolkodni ezen, mert máris tovább hajtotta egészséges kíváncsisága. „A jövő héten nem kell feltétlenül edzeni,…” - itt vessző volt, de Donát megállt egy pillanatra, összeráncolta szemöldökét és hosszas gondolkodásba kezdett, hogy hogyan lehet erősödni úgy, hogy az ember nem emel súlyokat. Aztán rájött, hogy esetleg továbbolvassa, hátha közelebb jut a megoldáshoz. Szóval: „A jövő héten nem kell feltétlenül edzeni, de végig kell gondolnod, hogy mi az, ami esetleg gyengít. Vagy tán tökéletes vagy?” Donát kissé körülnézett – nem figyeli-e valaki? – aztán megbizonyosodva arról, hogy biztonságban van, kissé behúzta nyakát. „Minden ami gyengít, távolít a győzelemtől! Ha győzni akarsz, ne hagyd magadat gyengíteni! A jövő héten ismét várlak, jó munkát!” Donát kissé megvakarta feje búbját, majd lassan továbbindult. Időközben nyaka is visszakerült megszokott helyére, de azért komoly gondolkodás gyötörte egész nap. Este azért felemelte párszor kis súlyemelőjét, de inkább korábban lefeküdt. Nagyot aludt, de korán ébredt. Reggel rövid edzés, majd iskola. Délután megírta leckéjét, segített a házimunkában, majd olvasott és gondolkodott. A számítógépét sem kapcsolta be két napja, de valahogy nem is vágyott rá. Így telt el jó néhány napja, mire rájött, hogy leszokott a késői lefekvésről, a felesleges gépezésről, kevesebbet veszekszik a testvéreivel, nem eszik egész nap, sapkában jár az utcán, és nem rohangál mezítláb a hideg kövön. És úgy jól érezte magát, boldog volt, de talán meg sem tudta mondani, hogy mi történt vele.

Az Advent ajándék. De nemcsak a készület ajándék benne, hanem a bűnbánatra adott idő is. Jó, hogy évente van két ilyen különösen is bűnbánatra hangoló időszak az életünkben. Mert ilyenkor könnyebb letenni terheinket, amelyek gyengítenek bennünket. Donát nem tudta miért lett boldogabb. Mi azonban tudjuk, hogy a bűnbánatot a javulás követi, a javulást jócselekedetek, a jócselekedeteket pedig a Mennyek Országa!

1. gyertya ● 2. gyertya ● 3. gyertya ● 4. gyertya