vissza a többi elmélkedéshez

4. gyertya — Az ünnep ajándéka

A Lélek ajándékát mindenki azért kapja, hogy éljen vele.

A szürke hétköznapokból magasan kiemelkedő ünnepeink a Lélek ajándékai. Azért kapjuk őket, hogy éljünk velük. Nem teljes az ember élete, ha nem képes megállni és ünnepelni. Minden ünnep előre megmutatja nekünk, hogy milyen lesz a Mennyország. Nem gyötörnek földi gondok, nem sürget a kötelesség, az idő megszűnik, szeretet és békesség vesz körül bennünket. Ez az ünnep, és ez ajándék. Az ünnepre persze – mint a Mennyországra is - fel kell készülnünk. És ez nem mindig könnyű. Az édesapák, édesanyák, papok és hitoktatók számára néha különösen is nagy megpróbáltatással jár, hogy szűkebb és tágabb családjaik ünneplésére minden készen álljon. De ha közös erővel sikerül mindennel felkészülni, akkor tényleg csak az önfeledt öröm marad, a szent pillanatok, a Lélek ajándéka.

Donát, a vámosi fiú már majd kiugrott a bőréből, olyan izgalommal közeledett az iskola felé, hiszen tudta, hogy most már igazán meg fogja tudni, hogy mikor is lesz a labdahajító verseny. Egész úton ez járt a fejében és úgy szaladt fel az iskola lépcsőjén, mintha már a labdahajításnak veselkedne neki. Ezért aztán olyan gyorsan kellett megállnia az előtérben, hogy majdnem füstölt a cipője. Hatalmas, nálánál is nagyobb tábla állt a csapóajtó előtt. A táblán nagy betűkkel ez állt: „Senkinek nem kell ma iskolába jönnie!” Hogyan? Donátnak elkerekedtek a szemei. De nem szomorkodott, csak kellett egy kis idő, hogy magához térjen a csodálkozástól. Gondolkodóba esett.

- Szerintem ez valami trükk. Vagy feladat. – és megvakarta homlokát. Elolvasta mégegyszer: „Senkinek nem kell ma iskolába jönnie.”

- Bizonyos, hogy tanítás ma nincsen. Valamiért nincsen. Nem érnek rá a tanárok. Mondjuk. De – folytatta a gondolkodást - az iskolába nyilván nem tilos bemenni, mert hisz az ajtó nyitva és nem írta ki senki, hogy „Belépni tilos!” Mégcsak nem is az van itt, hogy „nem szabad iskolába jönni”, hanem hogy „nem kell”! „Akkor én bemegyek!” – született meg a döntés Donátban és nagy lendülettel megkerülte a táblát, odafutott a hirdetőtáblához és olvasni kezdte az ákombákom betűket:

„Igen, tudtam, hogy itt leszel! Tudtam, hogy ennyi készület után nem fog félrevezetni egy tábla! De azt is akartam, hogy csak akkor gyere be, ha nagyon-nagyon be akarsz jönni, mert csak akkor tudsz örülni a versenynek, ha senki nem kényszerít rá, ha igazán, szívből akarod, hogy ottlegyél azok között, akik hozzád hasonlóan készültek és eljöttek. Lépj be a terembe! Donát körülnézett, mert ugyan nagyon boldog volt, de még nem tudta, hogy hova is kell belépnie. Az iskolában csend volt és félhomály. Ahogy figyelt, észrevette, hogy az egyik kulcslyukon keresztül fény pislákol. Határozott léptekkel indult az ajtó felé, kinyitotta az ajtót, mire akkora tapsvihar fogadta, hogy teljesen belepirult. „Hajrá Donát! Hajrá Donát!”- kiabálták kórusban a bentlévők és Donát azt sem tudta, hogy most nevesen vagy inkább megszeppenjen. Aztán hirtelen csend lett. Donát érezte, hogy most mondania kell valamit.

- Köszönöm a fogadtatást, de megvallom nem nagyon értem…

- Nyertél! Nyertél! Nyertél! Kiabálták és tapsolták a bentlévők.

- De mikor lesz a verseny? És hogyhogy nyertem? Nem nyerhettem még!

- Nyertél! Nyertél! Nyertél! –folytatták tovább. De hogy Donát ne zavarodjon össze teljesen örömében, bátorítólag odalépett hozzá egy fiú, csendet parancsolt és beszélni kezdett:

- Bizony Donát nyertél! Itt nincsenek elsők és utolsók. Te is keményen kűzdöttél saját magad ellen, hogy legyőzd lustaságod és rossz tulajdonságaidat, mint itt mindenki. Te is hallgattál a Hirdetmény tanácsaira, akartál jobb, tökéletesebb ember lenni. És mivel kitartó voltál, elnyerted az idetartozás örömét! Ha most labdát akarnál hajítani, biztosan tovább tudnád dobni a pálya szélénél, mert van benned erő, kitartás és akarat. És az egész versenynek ez a célja! Nem másokat kell legyőznünk, hanem saját magunkon kell erőt vennünk. Sosem felejted el ezt a napot, hiszen te már örökre idetartozol…

Donát neve azt jelenti: ajándék. Legyen az ő kis története ajándék mindannyiunk számára, hogy példája nyomán hallgassunk mindig a hirdetményre, azaz az Evangéliumra és jussunk el az üdvözültek seregébe, ámen.

1. gyertya2. gyertya3. gyertya4. gyertya

vissza a többi elmélkedéshez